A szentgotthárdi hallépcsőt már biztosan használják a jelölt halak

A vízfolyásokon létesített keresztirányú műtárgyak, duzzasztógátak és erőművek káros hatásainak mérséklésére számos helyen alakítottak ki hallépcsőket. Ezek a legtöbb esetben megkerülik a gátat és megfelelő áramlási viszonyok között biztosítják az élővilág számára a hosszanti átjárhatóságot. Elsődleges feladatuk a halak számára lehetővé tenni, hogy táplálkozó- és szaporodóhelyeik között vándorolhassanak. Bár a hallépcsők számos változata készült el a Rába vízgyűjtőterületén, ezidáig nem rendelkeztünk egyértelmű bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy azokat a halak ténylegesen használják.

A WeCON-Vizes élőhelyek ökológiai hálózatának fejlesztése az osztrák-magyar határrégióban projekt keretében éppen ezért három eltérő kialakítású hallépcsőt vizsgálunk és hasonlítunk majd össze, a Rábán Szentgotthárdon és Ikerváron, a Pinkán pedig Felsőcsatáron. Ezek közül a szentgotthárdi teljesen mesterséges, a felsőcsatári részben mesterséges, míg az ikervári természeteshez hasonló kialakítású. A vizsgálat során a halakat mikrocsippel látjuk el a hallépcsők alatti folyószakaszon, majd egy vevőantenna segítségével próbáljuk a hallépcsőn átúszó egyedeket detektálni a gát feletti szakaszon.

Eddig a szentgotthárdi hallépcsőnél értünk el eredményeket, ahol már közel 200 halegyedet láttunk el mikrocsippel. Ezek közül 16 különböző példányt sikerült észlelni a hallépcső felett. Eredményeink szerint 8 márna, 6 domolykó és 1 bodorka egészen biztosan felúszott a hallépcsőn.

A másik két hallépcsőnél is megkezdődtek a vizsgálatok. Ezek eredményeiről később fogunk beszámolni.