EUREVITA Pannonia
Lassan világossá válik, hogy a természettel harmóniában lévő életre kell törekedni, és ennek során a múltba való visszatekintés nagy hasznunkra válik.
Olyan felemelő, amikor a fiatalok rendkívüli érdeklődést mutatnak a hagyományok, például a népművészet, a művészet vagy a kézművesség iránt. Egyáltalán nem csoda, hogy Johanna régészhallgatóként szeretné megismerni és felfedezni a teljes kézműves örökséget. Mivel Grazban jár egyetemre, kapcsolatba tudott kerülni az EUREVITA Pannonia projektjével. A jövőbeli tervekről és arról kérdeztük, hogyan találkozott az Interreggel.
„Kicsivel több mint öt évvel ezelőtt jöttem Grazba, hogy régészetet tanuljak. Most, hogy a diploma megszerzése előtt állok, arra is van időm, hogy olyan dolgokkal foglalkozzak, amelyek örömömre szolgálnak és gazdagítják az életemet. Ilyen például a gyógynövénypedagógiai képzés, vagy az EUREVITA Pannonia által szervezett kurzusok, amelyek segítenek a feledésbe merülő vagy már feledésbe merült régi mesterségek újjáélesztésében.”
Érdeklődésének és választott szakmai pályájának köszönhetően a múlt minden tevékenységét más szemszögből látja.
“Ezek a mesterségek nem csupán olyan készségek, amelyek feleslegessé váltak a mai rohanó és stresszes korban, épp ellenkezőleg. Azok a mesterségek, amelyek a földből való építéstől kezdve a hagyományos fakerítésen át a nádfedésig terjednek, újjáéledésüket ünneplik. Lassan világossá válik, hogy a természettel harmóniában lévő életre kell törekedni, és ennek során a múltba való visszatekintés nagy hasznunkra válik. “
Ősi kultúrákat tanulmányozó régészként nagyon jól tudja, hogy mennyi elfeledett tudás állna az emberiség rendelkezésére, ha foglalkoznánk vele. Gondolatait saját legutóbbi tapasztalataival is igazolja.
“A kísérleti régészetben megpróbálod rekonstruálni, hogyan éltek és készítettek különböző dolgokat az emberek, és közben megtanulod ezeket a technikákat. Az elmúlt hétvégén részt vehettem a MAMUZ éves kísérleti régészeti kurzusán, ahol sok új ismeretre tettem szert. Ennek az Aspern/Zayában található múzeumnak van egy nagy szabadtéri területe, amely rekonstruált épületeket mutat be a kőkortól a korai középkorig. Itt már rekonstruálták a neolitikus hosszúházat nádtetővel, a ház külsejét agyaggal vakolták be, és fonott kerítés vesz körül egy kis megművelt területet. Az összes alkalmazott technikát az Eurevita Pannonia projekt keretében tanultuk meg.”
Megosztotta velünk igen határozott karrierterveit, valamint azokat az értékeket és elveket, amelyekre iránymutatásként tekint, ha környezetbarát és hagyománytisztelő életet akar élni, és törekszik az élethosszig tartó tanulásra. Az olyan kezdeményezésekben való aktív részvételt, mint az Eurevita Pannonia képzési programjai, szintén eszköznek tekinti a társadalom jobbá tételére.
„Bár a karrierem inkább a régészeti ásatások irányába fog elmozdulni, a régi kézműves tárgyak iránti vonzalom nem hagy nyugodni. Mind az olyan szabadtéri múzeumokban, mint az alsó-ausztriai, mind pedig számos modern házépítésben alkalmazzák ezeket a technikákat, amelyek az első esetben új felismerésekhez, a második esetben pedig környezettudatosabb élethez vezetnek. Mivel ez a téma egyre nagyobb jelentőséggel bír, és a szívemhez is nagyon közel áll, örvendetesnek tartom azt az erőfeszítést, hogy az évezredes gyakorlatokat felelevenítsük, és ezzel a környezetvédelem számára is jó példát mutassunk. Még ha a hatás elsőre talán csekélynek is tűnik, már kis projektek megvalósításával is sokat lehet elérni.”
Johanna lelkesedése a leendő szakmája és a saját kezű alkotás iránt, valamint a régi mesterségek és technikák felhasználása iránt csodálatra méltó. Olyan tökéletesen látja élete e két oldalának egymást kiegészítő jellegét, és elárul egy titkot, hogy ásatáson lenni nem olyan könnyű, mint gondolnánk.
“Egy olyan világban, ahol minden apró dologhoz kézművesekre van szükség, az is szép és fontos tapasztalat, hogy saját kezűleg készíthetünk valamit. A fizikai munkát gyakran alábecsülik, pedig ez a legjobb módja annak, hogy kitisztuljon az elme, és valami maradandó értéket teremtsünk. A régészeti ásatások is nagyon megterhelőek fizikailag, még akkor is, ha a régészeket a média általában kis ecsetekkel mutatja be. Az ásatások során kulturális rétegeket kell lerombolni a tudás megszerzéséhez; a kézművesség során pedig létrehoznak valamit. Ebből a szempontból öröm megismerni olyan technikákat, amelyeket már gyakoroltak abban a korban, amelyről a tanulmányaim során oly sokat tanultam, és látni, hogy a jövőben ismét használni fogják őket, és remélhetőleg én is részese lehetek ennek valamilyen módon.”